|
19, blogger, őrült, incest, középkor, múlt, vicc, leleplezés, jó, gonosz, élet, halál, vér, romantika, kastély, vágy...
Sok szeretettel köszöntelek a blogon, melyet márciusban a teljes megújulás jellemez! Bizonyára ti is észrevettétek, hogy a menüpontok kongtak az ürességtől, illetve néhány dolog nem pont ott volt, ahol lennie kellene... Márciusban minden a helyére kerül.
!!!Figyelem! Az oldalon minden saját írás, másolása, eltulajdonítása következményeket von maga után!!!
| |
|
Rám váró feladatok:
- Jelentkezni német B2-es nyelvvizsgára!
- Felvételt nyerni valamelyik, általam bejelölt egyetemre.
- Sikeres érettségit tenni!
- Elolvasni A vérgróf és A gonosz özvegy című könyveket!
| |
|
Leginkább azok a blogok kerülnek ki, melyeket rendszeresen olvasok.
Feltételek
| |
|
Szerkesztő: Cersei
Host: Gportal
Ajánlott böngésző: Mozilla
Téma: Könyvek, Blog, Olvasásélmény
Design: 06-BooksCaffé
Css-ben segített: X X
Elérhetőség: @
| |
|
|
|
Csakhogy eközben...2016.06.30. 22:59, Cersei
érettségi, csakhogy
Szóval akkor nyírjunk nyomot a kanyarba! Nem akarok mentegetőzni, de kezdem kipihenni magam, ha minden igaz, akkor holnap megyek be utoljára az iskolába, aztán hivatalosan is szünet lesz. Ami pedig a következőt jelenti: Új könyvértékeléseket fogok nektek hozni, valamint sorozat, illetve filmajánlókat is.
Az érettségiről annyit, hogy visszagondolva nagyon könnyű volt.
Érettségi2016.05.24. 12:34, Cersei
Tegnap hivatalosan is letudtam az írásbeliket. Ötödik tantárgyként a drámát választottam, így az szinte az utolsó érettségik között foglalt helyet. Utálok érettségizni, mondtam már? Most persze mehet az izgulás halálra, hogy vajon megbuktam- e emelt törin. Persze készülhetek a szóbelire, mert vagyok olyan szerencsés, hogy a két emelt tantárgyamból szinte legelsőnek osztottak be! A következő értékelést pedig hozom a két emelt szóbelim után.
A Királynő mélyén2016.04.03. 11:13, Cersei
Író: Szappanos Gábor
Cím: A Királynő mélyén
Kiadó: Tarandus
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 192
Téma: történelmi, erotikus, kaland, szépirodalmi
Fülszöveg: Két mindenre elszánt, kéjvágyó kalandor mérkőzik egymással életre-halálra, hogy eldöntsék, melyikük az igazi. Ugyanis mindketten ugyanannak a több ezer éves irodalmi hősnek mondják magukat, aki sorra-rendre feltámad halottaiból. Először egy budai orgián hozza őket össze a sors, majd kétezer évet repülnek vissza a múltba, egy azóta letűnt kultúra központjába, a nabateusok lakta Petra városába…
Értékelés: 1,5/5 (És akkor jószívű voltam!)
Sajnos ez kegyetlenül befuccsolt. Megrázó élmény volt, amire nem készültem fel. „Bánkódom”, mert nem tudom, hogy hová tettem.
Borító: 3/5
Nem az az igen, akarom, de meg kell hagyni, hogy szép, megkapó. Ha valamit ki kell emelnem, akkor mindenképpen a borító mellett döntök.
Szereplők: 2/5
Se füle, se farka, kidolgozatlanok, a főhősön kívül szinte senkit sem ismerünk meg behatóbban. Gyulát meg nem is akarjuk megismerni, mégis muszáj. Mondanám, hogy mazochista vagyok, amiért elolvastam ezt a könyvet, de hiszem, hogy a belefektetetett energiám idővel megtérül. Kedvencnek az elszánt uralkodót a petrai királyt mondanám. Méltósággal menetelt végig a történeten.
Ez nem egy jó könyv. Voltak elvárásaim a regénnyel kapcsolatban, szeretni akartam, tekintve, hogy történelmi és erotikus, de mit kapunk, ha keverjük a kettőt? A próbálkozás nem rossz, az eredmény förtelmes. Minket, olvasókat pedig egyetlen kérdés tart lázban mindvégig: Hogyan lehet közösülni egy kockakővel?
Véleményem szerint az alteregó megjelenítése már Kosztolányi Dezsőnél sem működött, de úgy gondoltam gyerekes viselkedés lenne megítélni egy adott témakört egyetlen rossz tapasztalat alapján. Nem szokásom hasonlítgatni, de Esti Kornél történetei ehhez képest bizony a mennyországgal értek fel.
A szereplők közül ötöt emelnék ki. Allatot, a kockakövet, kinek szerepe mondhatni építő jellegű, mert egy kővel, ha mást nem is, de építeni lehet. Szindbádot, aki azt a feladatot kapja, hogy közösüljön ezzel az asszonyteremtménnyel, kezdtem sajnálni. Aztán rájöttem, hogy ez inkább vicces, mintsem siralmas. Kandúr Gyulát, mint főhőst, akinek dicsekvése kegyetlenül idegesített. Már csak azt vártam, hogy megállapítsa, nála nagyobb szex-mester nincs a földön, miként azt a vezetékneve is mutatja, Ő a Kandúr. Talithát, Petra királynőjét, aki üde fénypontként szolgálta ki főhősünk ágaskodó virtusát öven- hatvan oldalon keresztül, teret adva a városi orgiának, s megtestesítve a piedesztálra emelt fő látványosságot. Valamint a királyt, aki az egyetlen életképes szereplő volt az egész történetben.
Idegesítő továbbá, hogy negyven oldalon keresztül nincs párbeszéd. Helyette el kell viselnünk a főhős nagyzolását, s unalmas, terjengős mondatait.
„Eszembe jutott ugyanis, hogy egyszer, valamikor régen, amikor még félistenek és más mitológiai teremtmények népesítették be a földet, kóborlásaim során elvetődtem egy peloponnészoszi kis faluba, Kakóvatoszba, ahonnan látni lehetett a Taigetosz ormát – a spártaiak talán épp akkor taszítottak a mélybe félresikerült csecsemőket, mert mintha sírtak volna a nimfák az alkonyati naptól rozsdaszín erdő mélyén -, és egy kis tengerparti korcsmában a recinám mellé kértem öt szem olajbogyót.”
Nem vicc, ez egyetlen mondat, a többi meg ugyanilyen hosszú vagy ennél hosszabb.
Az egyetlen dolog, amit kiemelnék, hogy tetszett, az a védőborító. Kiváló tervezés, csak kicsit nagyon becsapja a szép dolgokra éhes szemet.
Később beláttam, hogy talán a műfaji besorolás a rossz. Ha ezt egy paródiakötetnek fogjuk fel, mert Kandúr Gyula erősen Krúdy Gyula (hogy Szindbádot ne is említsem), akkor talán nem is lenne olyan szörnyű, sőt esetenként szórakoztatóvá válna.
A mesei elemek ellen nincs kifogásom, de könyörgöm: Repülőszőnyegen visszautazni az időben az ókori Petrába? Találkozni egy teljesen véletlenül gonosz királlyal, aki arra ítéli főhőseinket, hogy életre-halálra szeretkezzenek a város két legmegátalkodottabb, legkiéhezettebb szajháival, akik közül az egyik egy kockakő? Olyan volt ez, mint a halak versenye a tengerben. Elől megy a csikóhal, a remény hal meg utoljára.
Az én fantáziámat továbbra is izgatja az a kockakő, nem tudom, ti hogy vagytok vele. Lehet mégis megnyert magának a könyv?
Kíváncsi vagyok, nektek hogy tetszett. Olvasásra fel!
A cipész felesége...2016.03.19. 10:09, Cersei
Arany pöttyös könyv- Az élmény biztosítva
Író: Adriana Trigiani
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Besorolás: Arany pöttyös
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 672
Fülszöveg:
Ciro és Enza tizenéves korukban találkoznak először az Olasz-Alpokban megbúvó kis faluban, ami az otthonuk. Találkozásuk rövid, de szemet gyönyörködtetően tartalmas. Amikor Cirót méltatlan módon elküldik Amerikába, Kis-Itáliába cipésztanoncnak, Enza vigasztalhatatlan. A családját váratlan tragédia éri, és neki is Amerikába kell mennie apjával, hogy így biztosítsák családjuk jövőjét. Anélkül, hogy tudnának egymásról, Ciro és Enza új életet kezd New Yorkban, ahol eltérő utakon járnak, mígnem a sors közbeszól, és újra összehozza őket. De ekkor már késő: Ciro jelentkezett az I. Világháborúba, és Enzának meg kell tanulnia Ciro nélkül felépíteni életét a Metropolitan Operaház varrónőjeként. Ahogy sorsuk összefonódik, és világuk végérvényesen megváltozik a háború után, el kell dönteniük, hogy közös-e a jövőjük vagy sem.
Értékelés: 5/5
Ez volt az első könyv, amit olvastam a szerzőtől, s ez alapján már biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Egy teljesen új megközelítésmódot ismertem meg, s Trigiani bebizonyította, hogy regényt ízig-vérig gonosz karakter nélkül is lehet írni, mégpedig nem is akármilyen regényt. Szereplőink ugyanis leginkább saját magukat akadályozzák boldogságuk beteljesülésében.
Borító: 4,5/5
Engem mindig is zavart, ha egy borítón nem azt kapom vissza, amiről a történet alapján információt szerzek. Enzát képtelen voltam fekete hajjal elképzelni, mikor a borítón lévő nő szőke. Viszont ennek ellenére a borító gyönyörű, ez volt az első, ami felkeltette az érdeklődésemet.
Szereplők: 5/5
A két főszereplő közül inkább Enzát kedveltem meg. Bárki számára szolgálhat példaként problémamegoldó képessége, s az, hogy mindig tudta mit kell csinálni, a legváratlanabb helyzetekben is feltalálta magát. Hibázott, s hibáiért kész volt vállalni a felelősséget.
Enza és Ciro szerelme nem egy vidám történet. Fájdalmas, kegyetlen, ugyanakkor érzéki és gyönyörű is egyben. A felszín helyett szereplőinknek a rút valósággal, s a világ kegyetlen bájaival kell szembesülniük, s megtalálni a megoldást a történelmi eseményekre, valamint az áthidalhatatlan távolságra.
Filmekben kevésbé, könyvekben annál inkább szeretem a háborús eseményeket feldolgozó történeteket. Eleinte megrendített, hogy a beígért háborúról összesen két oldalt kaptam, mint amolyan szemléltetőeszközt, majd rájöttem, hogy ami mögötte van, az sokkal lényegesebb.
A Lazzari fívéreknek gyermekként kell szembenézniük a tragédiával: először apjukat, majd édesanyjukat veszítik el rövid idő leforgása alatt. A két testvér (Eduardo és Ciro) csak egymásra számíthat, majd, mint később kiderül, az őket befogadó apácákra is. A fájdalom elviselhetőnek tűnik a szerető környezetben, de az idill szépségét beárnyékolja Concetta Martocci, na meg az ő választottja, aki történetesen egy pap.
Enza és Ciro az olasz Alpokban találkozik, de nem úgy, ahogyan azt elképzeljük. Nincs gyönyörű napsütés, elmarad a fagyöngy, s a hegyvidék sem nyújt vigaszt. Az esemény, amely összehozza őket, egy temetés.
Egyetlen bonyodalom, amely továbbiakat szül, több tényező, amely összejátszik, mígnem Ciro Amerikába kerül kitanulni a cipészmesterséget.
Időközben Enza is Amerikába megy édesapjával, egyetlen céljuk a pénzszerzés, hogy felépíthessék odahaza, Vilminoréban hőn áhított otthonukat.
Tragédia tragédiát követ, a szerelmesek életét újabbnál újabb akadályok árnyékolják be, de boldogságuk beteljesedését leginkább önmaguk gátolják.
Külön elismerés jár az írónőnek a mellékszereplőkért, akik közül egyikőjük sem sorolható át az unalmas kategóriába. Különösen megkedveltem Laurát, aki önzetlenül segítette Enzát, vagy éppen Luigit, aki Cirót erősítette döntései meghozatalában.
„Óvakodj azon dolgoktól a világon, amelyek mindent, vagy semmit nem jelentenek neked.”
A képlet egyszerű, betartani viszont oly nehéz. Röpke két hétig ez a könyv jelentett nekem mindent, pedig eleinte meg sem akartam venni. A pöttyözött könyvekkel szemben vannak/voltak bizonyos fenntartásaim.
Emlékszem, a vonaton ültem, s olvastam. Már ásítani is féltem, de valahogyan lepleznem kellett, hogy bizony elerednek a könnyeim. Egyszerre sajnáltam a fő- és mellékszereplőket, s kerestem a megoldást az egyre csak fogyó oldalak útvesztőjében. Kétségbe voltam esve, mintha az én életem múlna azon, hogy milyen következményekkel jár, ha az ember részt vett az I. világháborúban.
„Ne aggódj olyan szörnyűségek miatt, amik még nem történtek meg. Sok idegeskedést megspórolsz ezzel magadnak.”
Az idézet tökéletesen mutatja be a mai világ általános társadalmi problémáját, s rávilágít arra, hogy boldogságunkat saját magunk akadályozzuk meg. Talán csak hagyni kellene, hogy a dolgok megtörténjenek? Lehet minden egyszerűbb lenni, ha nem idegeskednénk annyit? Bár a regény az 1900-as évek elején kezdődik, a kérdést máig nem sikerült egyértelműen megválaszolni. Talán a könyv segítségünkre lehet.
Ami kevésbé tetszett, mert valljuk be, ilyen is volt, az az, hogy akadt olyan fejezetcím, aminek köze sem volt a történésekhez.
Imádtam. Erre nincs jobb szó. Nem egy csokoládéhabbal leöntött, eperlekvárba mártott, nyolccsókos csöpögés, hanem egy szenvedélyes, örökérvényű szerelem, egy Arany pöttyös csodába zárva.
Hogy kinek való? Mindenkinek, aki vágyik egy igazán szívbemarkoló eposzra… Felzaklatott, de soha nem árult zsákbamacskát, csupán a valóságot közölte fényes köntösbe bújtatva. Megkínzott, s reményt adott egyszerre.
„– Hát igen, a remény csodálatos dolog, mert nem emlékszik semmire. Elhiteti veled, hogy vannak lehetőségeid. Ami csak meg tud születni a képzeletedben, azt a remény megtervezi és megvalósítja.”
BORÍTÓLELEPLEZÉS I. - Bleeding Bride - Fekete fivérek2016.03.06. 18:02, Cersei
Író: Bleeding Bride
Cím: Fekete fivérek
Kiadó: Underground
Szerkesztő: Vivien Holloway
Második, javított, bővített kiadás
Várható megjelenés: 2016. május
Fülszöveg: Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
Idézetek:
"A szavak égetnek, sebeket ejtenek. Hiába szállnak el a hangok, a lélek vérzik oly soká tőlük, minden ott marad az elmében örökre és csak visszhangzik és visszhangzik."
"Az élet valódi, nem egy színdarab, és bármennyire koncentrált, még neki, az életművésznek sem sikerült átírnia a jeleneteket."
"Érdekes érzés itt állni, simogatni a fák rügyeit, a langyos tavaszi szelet, és csak nézni, figyelni. Figyelni a napok pörgését, a percek súlytalan lebegésében, azon percekében, amelyek világokat változtatnak meg, rombolnak le, néha épp feledésbe torlaszolva azokat."
"A legjózanabb döntés ebben az őrült világban félni a szörnytől, de elfogadni és élvezni a fenséges lakomát, mit patyolat lelkekért kínál."
Imádom ezt a borítót, remek összhangban van a fülszöveggel. Messziről is vonzza a szemet, s süt róla a halál, a düh, az elmúlás. Ez egyrészt a színekben, másrészt pedig a motívumokban köszön vissza. A vörös, mely véleményem szerint utal a vérre, remek kontrasztot alkot a fekete és fehér színekkel. A betűtípus, a tipográfia is remekül passzol. Én, aki személy szerint inkább borító alapján választok könyvet, bizonyára jó érzéssel fogom kezembe venni, aztán megvenni a könyvet.
Essék szó az elemekről. A holló remek választás, nekem Edgar Allen Poe jut eszembe róla, s a madárral azonos című verse, melyből egy részletet szeretnék kiemelni. Megpillantva a borítót, rögtön ez jutott eszembe.
S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már,
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sóhajtva. "Majd csak elmegy, messziszáll,
Mint remények, mint barátok...holnap ez is messziszáll."
S szólt a Holló: "Soha már!"
A sírkő az 1700-1800-as éveket idézi, s azokat az őszi estéket, melyeken a hatalmas ködben a gondtalan látogatókra rút árnyak lesnek. A misztikusségot fokozza az elemek középre helyezése, illetve a két központi fa párhuzamossága.
Szeretem az ilyen jellegű borítókat, s kíváncsian várom a megjelenést. Egy ilyen könyv bárkinek a polcán remekül fog mutatni.
A borítóleleplezés örömére egy nyereményjátékkal is készültünk nektek az írónő, Bleeding Bride jóvoltából. A Fekete fivérek könyvön kívül további meglepetésekkel is gazdagodhat a játék végén a szerencsés, köztük egy igazán egyedi ajándékkal is, melyet a Z-art and Tattoo fog elkészíteni a nyertes számára. Mit kell tenned mindezekért a fantasztikus nyereményekért? A jelentkezés fő feltétele egy általad fotózott kép. A Fekete fivérek egy karaktere szívesen tölti idejét egy számára megnyugtató hatású helyen és környezetben, amikor szeretne kicsit elvonulni a világtól, mi pedig arra lennénk kíváncsiak, hogy ti hol és milyen környezetben relaxáltok szívesen, hol töltitek az időtöket, ha egy kis csendre és nyugalomra van szükségetek a mindennapok zajában. Fotózzátok le ezt a helyet, ahol olvastok és nyugalomra leltek, majd küldjétek el a fotót bleedingbooks@gmail.com-ra. Az írónő Facebook oldalán fogja publikálni a beküldött képeket, majd indulhat a lájkvadászat, ugyanis a legtöbb lájkot kapó kép lesz a nyertes! Legyetek kreatívak, szárnyaljon a fantáziátok!
Továbbá ahhoz, hogy részt vegyél a játékban likeold a Prológus (https://www.facebook.com/prologus), Bleeding Bride (https://www.facebook.com/bleedingbride), valamint a Z-art and Tattoo (https://www.facebook.com/Zartandtattoo) facebook oldalát.
A képeket egészen március 11-ig várja az írónő e-mail címére, addig kerülnek ki a Facebook oldalára is, majd 11-18 között indulhat a lájkolás a fantasztikus nyereményekért! smile hangulatjel
Véleményeteket szívesen várjuk blogjainkon és kommentben is!
| |
|
|