Két hónap után kézhez kaptam a régóta áhított Sci-Fi nyereménykönyveimet, de a késés miatt négy könyv helyett tizenegyet kaptam. A Tudományos-Fantasztikus besorolás nem tartozik a kedvenc műfajom közé, sőt a legtöbb ilyen témájú filmet már azonnal kapcsolom is tovább. De, ha már ingyen volt, valamint az egész nem több, mint 78 oldal, akkor muszáj elolvasni.

Meglepődtem, hogy a moly.hu-n ennyire jó kritikákat kapott. Angol óra helyett barátnőmmel is elolvastattam, neki sem okozott nagy sikerélményt. Talán, ha valamivel fiatalabb lettem volna, engem is megrémiszt a nagy vasbádog vagy éppen az űrdenevér-angyal-sárkány.
A történet elég kevés szereplőből építkezik, és a két főszereplőre sincs elég ideje a könyvnek, nem tudjuk őket kellőképpen megismerni.

Adott a vasember, akit senki sem ismer, de mindenki gyűlöl. Manapság is adott ez a probléma. Embertársaim, s talán én is, abba a hibába esünk, hogy előismeret nélkül, mások véleménye alapján, ítélünk meg embereket. Miért? Mert mondhatni, hogy ez a norma, a XXI. század elsőszámú betegsége.

A Vasember kalandjait követhetjük nyomon, amint először egy szikláról esik le, majd elkezdi megkeresgetni saját testrészeit. Ezután megismerkedhetünk létfentartási szokásaival, ami természetesen nem tetszik az emberiségnek! Hogyan is lehetne  együttélni vele, ha egyetlen éjszaka alatt elpusztítja a város felhalmozott traktorállományát, megeszik mindent, ami vasból van?

A karakterek közül hármat emelnék ki, mert több nincs is. Kezdjük Hogarth-tal. Ő az, aki a problémára megoldást akar találni, nem pedig előre legyártott ítélettel rendelkezik. Mert a kérdés még mindig ugyanaz: Létezik-e nagyobb probléma a vasembernél? A fiúban azt bírtam nagyon, hogy szinte senkinek a pártján sem állt, csak a cél lebegett a szeme előtt, ezért nyitott a vasember felé.

Az űrdenevér-angyal sárkány a negyvenedik oldal után a sztori főgonoszává lép elő, feltett szándéka elpusztítani a Földet. Gondolom, mint minden egyes Sci-fiben, itt is ez a lényeg. De ki más lenne a nagyszabású ellenfele, ha nem a vasember? Kár, hogy a karaktere nem tud egészen kibontakozni, az író nagyon keveset szerepelteti, pedig az egyik legérdekesebb szál a történetben.

A vasember jellemfejlődése nem jelentős, inkább ravaszságát említeném meg, ami sokat dob a történeten.

Ami nagyon tetszett:
- Szinte nem voltak oldalak, így pillanatok alatt kivégeztem a könyvet.
- Minden x oldal után képek voltak, melyek segítettek közelebb kerülni a történethez, egyes szereplőkhöz. Ráadásul tényleg szépen kidolgozták őket, javított az összképen.
- Az űrdenevér-angyal-sárkány! Nem azért, mert gonosz volt, hanem mert, ahogyan vártam is, kiderült, hogy mi rejlik gonoszsága mögött, s az is, hogyan tudna mégis az emberiség hasznára válni.
- A végén a párbaj. Kissé gagyinak tűnik, de van benne valami ötletesség, ami mégis megfogott.

Ami kevésbé tetszett:
- Nehezen indult be a történet.
- Nem kötött le. Ez nemcsak azért van, mert rövid volt. Úgy látszik a Sci-fi tényleg nem az én műfajom.
- Rövid volt, még egy könyv, amit az évben kiolvastam, de ennyi. Nem hagyott bennem mély nyomot.
- Valahogyan mindig azt éreztem, hogy csak azért olvasom, mert túl akarok lenni rajta...

Összességében a könyv olyan 61%-os, ami azért annyira nem rossz, de szerintem pár oldallal kibővítve még többet is ki lehetett volna hozni belőle. Azoknak ajánlom, akik a műfaj szerelmesei, s valami klasszikusra vágynak!