Nem is néztem, hogy megint magyar szerzőtől fogok olvasni, leginkább azért választottam ki, mert történelemből pont most zártuk le ezt az időszakot (I. Világháború). Mégis viszolyogva kezdtem bele, akartam is, meg nem is. De ha már boszorkány, akkor miért ne?

Író: Pataki Tamara
Cím: Ember a sötétben
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 224
Ár: 2499-

Az első világháború árnyékában egymásra talál a fiatal katonatiszt és a boszorkány. A férfit kétségek gyötrik, mert nem hisz az erőszakban, és nem osztozik a harc mámorában égő német vezetés elbizakodottságában. A nőt kérdések gyötrik, vajon miért irtotta ki az emberiség a boszorkányfaj nagy részét évszázadokkal ezelőtt, és lehet-e ennek ellenére szeretni őket, vagy jobb is, ha a nagy háborúban végképp elpusztítják egymást.
Hans és Babette szerelmének tragikus háttere az yperni gáztámadás, amelyben több mint százezer ember halt meg vagy vesztette el látását, ahogy a férfi is, aki így lesz ember a sötétben.

Vajon tényleg lehetséges igaz szerelem boszorkány és halandó között? Meddig él az, aki örökké fiatal? Talán sohasem hal meg? Miben rejlenek egy boszorkány képességei, s miben korlátozzák őt? Képes lesz bevallani az igazságot? S mégis mit szól a döntéséhez igaz szerelme, Hans?

Javában dúl az I. Világháború. Eleinte mindenki a szívén viseli a házáért folytatott harcot, szinte várja, örül, hogy megküzdhet a hazájáért. Egészen addig, amíg az ember meg nem ismeri a háború természetét. Vagy a háborút nem lehet kiismerni, hiszen mindig új dolgokat tartogat, s az emberi becsvágy határtalan?

Főhősünk, Hans eleinte nagyon szimpatikus karakter volt. Protekcióval rendelkezik, az apja elintéz neki egy kis szünetet, így találkozik a gyönyörűséges Babette-vel. Hansot a közepe felé kezdtem elveszíteni, unalmassá, túl lassúvá vált számomra, de pár oldal után megint azt éreztem, hogy kedvelem én Őt. Gondoljunk csak bele, hányan tudnának együtt élni közülünk egy vak emberrel? És milyen nehéz lehet annak, aki ebben a cipőben jár?

Babette a gyönyörű boszorkány, akinek gondolatai néha elviselhetetlenek. Ő örül a háborúnak, egészen a tragédia bekövetkeztéig. Hogy miért? Hiszen az emberek irtották a népét, több boszorkányt és halandó asszonyt máglyára küldtek röpke kétszázötven évvel ezelőtt. Érthető a neheztelés, de elfogadható- e ez okként? Babette karakterfejlődése tetszett talán a legjobban. Nem egy olyan boszorkány, aki simán visszanöveszti a kezed, visszaadja a szemed világát. Örökké fiatal, s hibázik ő is, akárcsak mi, emberek.

Marie törtènetèt egy másik cselekményszál meséli el. Nem adott rá különösebb okot, én mégsem kedveltem. Hiányzott az az érzés, hogy egy jól kidolgozott háttértörténettel állok szemben. Ida is nagy kérdőjel maradt előttem, pedig számítottam arra, hogy a húsz évvel később játszódó régióban értesülhettek a sorsáról.

A kötet olvasása során azt vettem észre, hogy a könyv próbálja elhitetni az olvasóval, hogy jó. Nem mindig sikerül, de az utolsó ötven oldalban mintha működne a képlet.  Akkor már nemcsak a könyv próbálja elhitetni, hogy jó, hanem az is. Tudjátok, olyan ez, mikor finom a sütemény, ízletes, de hiányzik belőle az a kis plussz, ami felteszi a pontot az i-re!

Talán Karint kell még megemlítenem, mint fontosabb szereplő, aki igyekszik boszorkány barátnője lelkét ápolni. Vártam, hogy az ő karakterével még egy kicsit foglalkozzon az írónő, de ez sajnos elmaradt.

Hans szülei nagyon szépen képviselik Az ellentétek vonzzák egymást... közmondást. Édesanyja, Ida teljesen megértő, elfogadja fia helyzetét, még apja fogyatékosnak nevezi a fiát, nem segít rajta, megveti őt.

Ami nagyon tetszett:
-A védőborító! Imádom a védőborítókat, mondtam már?
-A gyönyörűen kivitelezett borító. Szinte elmeséli a történetet, és a betűtípus is tökéletesen passzol hozzá, az összhatás lenyűgöző.
-Az utolsó ötven oldal. Egyszer megkönnyeztem.
-Babette jellemfejlődése.
-Happy End, ugyanakkor mégis függővég, tragédia.
-Bepillantás az első világháborúba.

Ahogyan Babette-t elképzeltem...

Ami kevésbé tetszett:
-A könyv próbálja elhitetni, hogy jó, de csak a végére lesz igazán élvezhető.
-Karakterek, akiket nem sikerült eléggé megismerni, avagy feleslegessé vált a szerepeltetésük.
-Milyen boszorkány az, aki nem képes egy egyszerű varázslatra? A képességei korlátozottak, de a határokat nem ismerjük meg.
-A kegyes hazugság most igazán fájdalmasra sikeredett!

A könyv összességében egy 79%-ra sikeredett, aki a világháborúkat szereti, annak kötelező darab, aki meg a boszorkányokra specializálódott, neki kihagyhatatlan! :)