Régebben versenyszerűen sakkoztam, van is két érmem, ma talán már játszani sem tudok, de mindig nagy élvezettel figyelem, ha valahol ez a sportág kerül szóba. Még az 500 Ft-os akció keretein belül lőttem magamnak ezt a példányt.

Író: Leslie L. Lawrence
Cím: Három sötét király I-II
Kiadás éve: 2006
Kiadó: Studium Plusz
Oldalszám: 816
Ár: 3299-

Leslie L. Lawrence ezúttal Montserrat szigetére utazik, hogy elkísérje Siskin nagymestert egy sakkversenyre. A versenyt megelőző napokban furcsa események játszódnak le: kísértetek riogatják a résztvevőket, megsütik Rovina asszony mongúzát, valaki medvecsapdába lép, majd megtörténik az első, kegyetlen gyilkosság. A gyilkos sorban szedi áldozatait, és talán mindenkit megölne a verseny résztvevői közül, ha hősünk mellett nem állna ott Paul Billerbeck, a gumiasztal bajnoka, Haralambosz, aki egy kanna vörösborral felrobbantott egy halászhajót, és a titokzatos, ronda lány a vödrével és a felmosófájával. A gyilkos hamarosan rádöbben, hogy méltó ellenfelekre talált.
 

Megfigyeltem, hogy Lawrence bácsi szereti ketté bontani a köteteit, így egy történetét, két könyvből ismerhetjük meg. Mivel nem olvasok magyar szerzőktől, kivéve természetesen a kötelező olvasmányokat, ezért úgy döntöttem ezen a nyáron ideje megtörni a "varázst", és belevágni ebbe a regénybe.

Rögtön kiderül, hogy sakkozónak lenni nem egy életbiztosítás, több a halálos áldozat, mint hinnénk, s a verseny még csak el sem kezdődött. Az áldozatok pedig rendre halnak meg. Az összefüggés: a holttest mellé elrejtett kis sakkfigura, valamint a levágott koponyatető.

Szereplők színes skálája vonul fel előttünk, de senki sem az, akinek látszik. Azt gondolhatnánk, hogy természetfölötti erők munkálkodnak, de nem, a gyilkos hús-vér ember. A kiléte viszont titok. Ki lehet az? A Holland házaspár, akik múmiának sminkelik magukat? Mr. Siskin, aki a saját alkalmazottjának sem vallja be, hogy feleségül vett egy nőt? Asztahova, akiről köztudott, hogy boszorkány? Mr. Hover, aki még pénzzel is támogatja a versenyt? Talán maga Leslie L. Lawrence?  Esetleg valaki más?

A sorra bekövetkező gyilkosságok [ha jól emlékszem, negyven fölött volt a számuk] rengeteg kérdést felvetnek. Mi az indítéka az elkövetőnek? Miért hagyják befolyásolni magukat a versenyzők? Mi lehet a pajzson meghúzódó vörös sárkány? Hogyan lehet kijátszani egy tökéletesen kiépített rendszert?

Az egyik legérdekesebb szál a könyvben a Dracula sztori, amit maga a főhős büszkén prezentál. Gondoltátok volna, hogy Vlad Tepes imádott sakkozni, de sajnos nem volt hozzá tehetsége?

A sakkversenyek sajátossága, hogy minden résztvevő testőrökkel érkezik, akik garantálják a biztonságukat. Legalább is eddig így volt. A testőrök igyekszenek mindent bevetni, hogy felfogadójuk ellenfeleit a játékok előtti estén kikészítsék, hogy feldúltságuk a verseny alatt is kiütközzön.

Asztahova például Siskin mester nagy ellenfelének Visnyevszkijnek a segítőtársa. Titokzatos, férjfaló, és saját bevallása szerint is boszorkány. Ráadásul a végén elköveti az egyik legnagyobb hibát, amit ebben a szakmában lehet, de a macska híres arról, hogy a talpára essen.

Külön kiemelendő, hogy a főhős, történetesen Leslie L. Lawrence lehetőségeihez mérten próbál vicces lenni, ami valljuk be sokat dob a regényen. Egy szerethető, történetet előrevivő, ám hibákkal rendelkező főhős nyom azért a latba.

Jöhetnek az idegesítő karakterek: Harry Potter: az esti bagolykalandja annyira primitív volt, szánalmas. Meg mikor kikérte magának, hogy Ő mennyire megszerette ezt a nevet. Igen, kell valami, ami színessé teszi a regényt, de én nem kevertem volna bele egy már ismert, és sikeres regény egyik szereplőjét még csak névemlítés szempontjából sem. Haralambosz: Rajta nem lehet kiigazodni, pálfordulásai megmagyarázhatatlanok, aztán a végén kiderül, hogy az egész viselkedése nemcsak végtelenül nagy ökörség, de bizonyos szempontból még igaz sem volt.

A legkülönlegesebb karakter a Holland házaspár, akik a leszármazottai a történelmi Holland családnak, s úgy döntöttek, hogy otthont adnak a sakkversenyeknek? Miért is? Nos, annyit elárulhatok, hogy bizony alvilági dolgok folynak itt, s nem véletlenül sminkelik magukat múmiának, ez is benne van a bugyuta kis szerepkörükben. Egyébként irtó jó arcok. Sokat lehet nekik nevetni, és nem is gondolná az ember...

 

Ami nagyon tetszett:
- Kitaláltam, hogy ki a gyilkos. Emiatt kissé ambivalens érzésem is van, ezért a következő fakkban is feltüntetem. Száz oldal elolvasása után teljesen biztos voltam a kilétében.
- Nem gondoltam volna, hogy magyar író írhat ilyen fordulatos könyvet. Gondolom ez azért van, mert a kötelező olvasmányokból indultam ki.
- Rövidek az oldalak, sok párbeszéd tarkítja, gyorsan pereg.
- A hátoldalon lévő ezüstözött sakkfigura.
- Lágy, könnyd olvasmány.
- Olvasás közben játszva tanul az ember. Például történelmet.
- Megismerhetünk egy másik kultúrát, a szokásokat, isteneket.
- A folyamatos mesterkedések, kísértetjárás, mongúzharc, méhallergia egy percig sem hagyják unatkozni az olasót.
- A végén annyi csavar van, hogy már beleőrültem.

Ami kevésbé tetszett:
- Kitaláltam, hogy ki a gyilkos.
- E/1-ben íródott, ez előtt a könyv előtt igyekeztem olyan könyveket olvasni, amely kerüli ezt, így kissé soká tartott, még megszoktam.
- Nem mindig tudtam, éppen ki beszél, mert az író legtöbbször nem árulja el, nem tartja fontosnak. Én meg csak kapkodtam a fejem, hogy: Na, vajon ezt ki mondhatta?
- Leslie L. Lawrence önismétlése: Engedjék meg, hogy elmeséljek önöknek egy történetet! Már a fejemet fogtam. Könyvjelző berak, később folytatjuk.
- Idegesítő karakterek: Harry Potter, Haralambosz.
- A szobában folyton feltünő, majd eltünő nőce, akiről ki tudja, hogy kicsoda, de látszólag csak egyet akar: A folytonos közüsülést! Sajnos/ nem sajnos ennek az elengedhetetlen vágynak sok értelme nincs.

Amit megfogadtam a könyv elolvasása után:
- Nem általánosítok!
- Még egy könyvet elolvasok a szerzőtől (A fekete özvegy)! [Miután ez megtörtént, rájöttem, hogy Lawrence bácsi bevett motívumokkal dolgozik, ami kissé kiábrándító.]

Nekem még régi borítóval van meg.

Nem lett a kedvenc könyem, de egy jó élményt nyújtott. Azoknak ajánlom, akik szüneten vannak, s valami agykikapcsolásra vágynak. Ha nem vártok túl sokat a könyvtől, mely olyan 75-80%-os, akkor nem fogtok csalódni benne.