Író: Steve Berry
Kiadó: Ulpius-Ház
Eredeti megjelenés éve: 2003
Oldalak száma: 630
Ára: 3799 -
 

Rachel Cutler elismert bírónő, jó feleség és gyermekeit féltő anya. Egy nap édesapja rejtélyes körülmények között életét veszti, és a családi hagyatékban Rachel egy titokzatos névre bukkant: borostyánszoba. Rachel az igazság nyomában Németországba utazik, és mit sem sejtve belesétál a kémek, műkincstolvajok és bérgyilkosok csapdájába, amely mögött egy kegyelmet nem ismerő hatalom áll, aki világuralomra tör.
A drágakövekből megalkotott borostyánszoba az egyik legnagyszerűbb műalkotás, amit ember valaha készített. A nácik 1941-ben szerezték meg a műkincset, de amikor a Szövetségesek elkezdték a bombázásokat, a borostyánszobának nyoma veszett, és azóta sem látta senki. Most azonban két férfi brutális hajszát indít a rejtélyes kincs megszerzéséért…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy néni, aki 500 forintos kiárúsítást tartott, mert elköltözött. Ennek a néninek a mai napig hálás vagyok. Hogy miért? Mert így jutottam hozzá egy vadonat új könyvhöz, amit ráadásul imádtam. Még sohasem olvastam történelmi krimit, ezért mindenképpen jól jött ez a könyv, hogy kipróbálhassam ezt a műfajt.
Ami nagyon tetszett a könyvben: Olvastatta magát. Nagy betűkkel volt írva, észre sem vettem és már a nyolcvanadik oldalon jártam. ( Na meg, hogy sötét van, s anyám mögém lopakodik Bloody Mryt játszva, s teli torokból rámüvölt, hogy TEDD EL FIAM!) A karakterek is kedvelhetőek voltak. Nem szeretek világháborús filmeket nézni, s könyvekkel sem próbálkoztam soha (nem azért, mert juj, de félek, hanem a történelemnek nem ezt a korszakát kedvelem!), de ezen a történeten keresztül, tekintve hogy az elején esik szó róla, s minimalizálva van a Náci Németországról szóló eseménysorozat, így igazán élvezhető volt. Pont annyi történelemtudás van benne elrejtve, amennyit az olvasónak talán illik ismerni. A Borostyán Szobának azonban 1941-ben nyoma vész, s hőseinknek muszáj felkerekedni, hogy szert tegyenek a darabjaira.