Átlagban nem nyúlok mellé, és jó könyveket választok. Más már nyúlt mellé helyettem, de most nekem is sikerült. Az vigasztal, hogy az eredeti 1499- forint helyett csak, idézőjelben 450-et dobtam ki erre a középkori szürke ötvennek vélt, felemás könyvecskére.

Mielőtt bárki kérdezné, nem, nem olvastam A szürke ötven árnyalatát, a filmből is csak egy kis részletet láttam. Elég is volt egyelőre. Attól függetlenül tudom miről szól, mivel mindenki erről beszél az ismerettségi körömben. Annyi bizonyos: Cselekvésismétlés az van benne, s ez nemcsak a 18+-os jelenetekre terjed ki.

Mi is ez a rejtélyesnek annyira nem mondható szövetség? Kik a szereplők? Hallott már valaki Taagáriáról és Elgederáról? Mit takar ez a szépnek egyáltalán nem nevezhető, giccsesnek annál inkább titulálható borító?

Számomra fontos az, hogy egy könyvben látható, érezhető konfliktus legyen, s arról a gyűlöletről, amit az egyik karakter érez a másik iránt, ne csak az elmondottakból, hanem a tettekből is értesüljünk. Így van ez a filmekben is. Vegyük alapul például a Gladiátor című filmet. A főhősnek eltökélt szándéka, hogy a császár előtt küzdhessen. Nem meséli el társainak, hogy ez a császár ilyen, hanem odamegy, és kiáll magáért. Az egész film alatt szikrázik a pillanat, felforrósodik a levegő, érezhető az érvek, ellenérvek, érdekek és ellenérdekek összeütközése.

A hazatérő harosban ilyennel NEM találkozhatunk. Igen, a könyv más műfaj, nem film, de így talán könnyebb megérteni, hogy mire is gondolok. A műben feltüntetett két főgonosz Selwyn és Basili, apa és fia. A közel négyszáz oldalas könyvnek a legvégén szerepelnek tíz oldalt, ami nemhogy közel sem elég, de vajmi kevés, akár ne is lenne, hiszen legtöbbször a gonosz - persze minden nézőpont kérdése - jobban ki van dolgozva, mint a főhős. Esetünkben siralmas a helyzet.

A könyv nem a középkori világ megfestésére hajaz, már csak azért sem, mert valójában egy fantasyról van szó. Elgedera és Taagaria franciaországi területekhez kapcsolt, de önálló királyság, Adarával az élen. A másik főszereplő Christian, akit megsebezni meg lehet, de megölni nem. Bizonyára sokakat idegesít, hogy a főhőst nyolcvanszor megszúrják, mikor egy józan ember kettőt nem bír ki, de Ő túléli. Jelzem, itt is sor kerül a CSELEKVÉSISMÉTLÉS-re! Ez többször előfordul.

A két sablonos főszereplő után ideje, hogy némi pozitívumot is említsek: Coryn, aki valójában nő, mégis férfiruhát visel, s bátyja szolgálatában a hadsereg egyik íjásza. Érdekesnek tűnik. Bár titkolja kilétét, valójában mindenki tudja, hogy a másik nemhez tartozik. Ott van még Fantom is, akit kötelez a neve, sötét csuklyában jár, eltűnik, majd feltűnik, rendszerint megmentve a főhős életét. Neki még a háttértörténete is izgalmas. Kiábrándító, hogy ezekből a szereplőkből jó, ha egy egész könyvre kitartó lehelletet kapunk.

Miséért kiált Lutián is. Tipikusan az a karakter, akit a hátunk közepére sem kívánunk, mert idegesítő. Nem tud tőle szabadulni az ember, ott van, s várjuk, hogy mikor rontja el az amúgy is rosszul felépített pillanatot.

A Szövetségről, ahová csak férfiak léphetnek be: Nem is annyira titkos, és nem is annyira kicsi. Sőt... Amerre főhőseink jártak, mindig belebotlottak valakibe. Ami egyrészről jó is, másrészről meg elveszik a varázs. Milyen szövetség az, amelynek minden második bokorban felleled egy tagját, de a huszadik után már azt sem tudod, melyik kicsoda?

Összegezzünk tehát, hiszen olyan nincs, hogy egy könyv csak rossz vagy csak jó lehet, a kulcs az összehasonlításban rejlik.

Ami nagyon tetszett:
- A belső kivitelezés. Gyönyörű. Minden fejezet elején egy rózsa szimbolizálja az etapkezdetet. Bárcsak a történet is ilyen lett volna.
- Nem a megszokott, hagyományos betűtípussal nyomtatták, hanem egy különleges, de tökéletesen olvashatóval.
- Fantom karaktere, és Coryn. Emeltek a történeten, bárcsak több szerepet kaptak volna.
- Gyorsan olvasható volt, a könyv kicsi és haladós, rövid fejezetekkel.
- Kiolvastam, ami mindenképpen pozitívum, és nem kell betársítanom A vérző hold örökösei, A szerzetes és a Hadrianus fala közé.

Ami kevésbé tetszett:
- A borító, szörnyen borzalmas, a falat tudtam volna kaparni. Gondolom, hogy sokan a borító alapján képzelnek el egy-egy szereplőt. Hát én Christiánt Rufus Sewellnek képzeltem, Adarát meg egy barna hajú, szép nőnek, így sikerült túlélnem.
- Az egész könyvön átvonuló vándorlás. Csehovra emlékeztetett, mikor kézhez kap az olvasó egy drámaiatlan drámát. Megyünk, egyik helyről a másikra, közben van egy lagymatag eksün.
- Az a fene nagy harc is elmaradt a végéről, amiben azért bizakodtunk. Két kardsuhintás. Szegény főgonoszt még megismerni sem volt időnk.
- És a Szürke ötven effektus: Se veled, se nélküled, de szex az van, lépten nyomon, és különböző pózokkal, ami persze, a történet szempontjából kell, hiszen Adara örököst szeretne, de egy idő után teljesen FELESLEGES, csak a lapokat tölti ki. No meg az állandó se veled, sem nélküleg kapcsolat.
- Idegesítő, elhanyagolható, felesleges karakterek: Lutián, Adara bolondja, aki valójában nem is bolond. Théra (azt hiszem így hívják) , de időm sem volt megjegyezni, annyira keveset szerepelt, pedig ő volt a régens, még a drága királynő elment férjet keresni!
- Halhatatlan főhősök.
- Az izgalmasnak tűnő részek elrontása: Boszorkányper!!!
- Az írónő stílusa.

Amit megfogadtam a könyv elolvasása után:
- Nem minden arany, ami fénylik alapon, ha középkori, akkor az még nem biztos, hogy jó is lesz.
- Háromszor is meggondolom, hogy mit veszek meg.
- Nem, nem fogom megutálni a középkort! :)

Összességében a könyv egy olyan 45%-ot azért hordoz magában, nincs más, és esik az eő alapon tökéletes, egyébként nem igazán ajánlom. Persze ez csak az én véleményem, de hangsúlyoznám, az vegye meg, akinek van felesleges 450- forintja szeptember közepéig. 1499- forintot nem ér meg!

UI: Mamámnak viszont nagyon tetszett! :D